Posts tagged Térey János

Térey János: Moll Mixtape

Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Térey János kilencedik, Moll című verseskötete a Libri Kiadónál. Mivel már a könyv címe is zenei kifejezés, adta magát, hogy megkérjük a szerzőt, állítson össze egy válogatást a kötethez kapcsolódó, ahhoz ajánlott zenékből. Így állt össze ez a 13 trackből álló lista, Beethoventől a Rammsteinig. A “tovább” után a szerző saját kommentárja olvasható a számokhoz!

A tavaszi polc

image
Ha egy könyved sincs otthon, ezek között biztosan megtalálod azt az egyet, ami örök társad lesz a buszon, villamoson, metrón, vagy éppen a kedvenc takaródba bugyolálva egy esős délutánon. Ha annyi könyved van, hogy már a hűtőben is regényeket tárolsz párizsi helyett, és a zoknisfiókból is verseskötetek szamárfülei kandikálnak kifelé, idén tavasszal nem lehet teljes a kollekciód ezek nélkül.

Simon Márton: Polaroidok
Ha egyszer technóból, designból és építészetből is létezik minimál stílus, miért ne lehetne költészetből is? Simon Márton verseinek többsége rövidebb, mint egy átlagos Facebook-poszt, mégis jobban gyomron vág, mint egy frontális találkozás egy kamionnal. Pillanatfelvételek, talált képek és szavak váltakoznak elkapott párbeszédtöredékekkel és szlogenpontosságú megfigyelésekkel, mintha egy hosszú filmből csak azokat a mondatokat tartanád meg, amikre örökre emlékezni fogsz.
(Megjelenik április 11-én, a Költészet Napján)

Sirokai Mátyás: A beat tanúinak könyve
Meditációs alapanyagnak ajánlanám ifjú szerzetesnövendékeknek, gyakorlott asztronautáknak és nyugalmazott fejvadászoknak. De világtól elzárt helyekre való kiránduláskor is érdemes helyet szorítani neki a hátizsákban. Sirokai Mátyás valami olyat csinál ebben a könyvben, amit nagyon kevés kortárs költő: felemeli a tekintetét a mindennapok piszlicsáré magánparáiról, és olyan költészetet csinál, ami kozmikus mértékegységekben méri az embert. Felemelő és testen kívüli élmény, mint egy jól fényképezett, filozofikus sci-fi.
(Megjelenik április 11-én, a Költészet Napján)

Pion István: Atlasz bírja
Aki még egyszer sem hallotta élőben Pion István első kötetének címadó versét valamelyik rogyásig megtelt slam poetry esten, az nagy valószínűséggel egy atombunkerben töltötte az utóbbi másfél évet. Pion kíméletlen higgadtsággal esik neki a családi történelem élveboncolásának, a bemetszések mentén pedig az orosz tankok lánctalpaitól a Tévémaci haláláig magántragédiák és közbotrányok sora fakad fel, ami így összességében nem más, mint mi magunk, és a hely, ahol élünk, közepén a kötet főhősével, aki bombatölcsért hord a szíve helyén.
(Megjelenik április 11-én, a Költészet Napján)

Barta András: Magyarország = anyád
Félelem és reszketés Budapesten, avagy mi történik, ha egy szerző képzelete elszabadul, és felzabálja az egész fővárost, az országot, közös jelenünket, múltunkat, a politikai és történelmi vérkabarét, amiben élünk, és még megspékeli néhány népvezérré avanzsált éjjel-nappali bolttulajdonossal, hamvaikból feltámadt németekkel (igen, Goethe is köztük van), a főszereplő agyában fészkelő földönkívüli intelligenciával, meg egy meghibásodott tér-idő kapuval? Mondjuk megszületik ez a regénybe bújtatott posztmodern vidámpark.
(Megjelenik áprilisban)

Térey János: Moll
Vörösiszap-áradás, egy elhagyatott fürdőhely graffitijei, Bihar megye protestáns vidéke, Lear király emailfiókja, globális felmelegedés és Párizs-Dakar: Térey János nem ismer lehetetlent, mikor a világot készül versbe szedni. Tűpontos, kegyetlen karakterrajzok befordult, túlságosan is ismert magyar figurákról, gúnyosan emelkedett sorok a görög istenek magánéletéről, vagy éppen egy behavazott kastélykert rejtett geometriája, s mindez egy Beethoven-szonáta kiforrottságával: vaskos mű, amit érdemes lesz sokáig műsoron tartani.
(Megjelenik az Ünnepi Könyvhéten)

Finy Petra: Folyékony tekintet
Finy Petra már a Madárasszony című regényben megmutatta, hogy kevés irodalmár van, aki nála jobban beszéli a természet nyelvét. Ebben a verseskötetben pedig nemcsak az erdőt testén, de a test erdejében is felfedezőútra indul, félrehajtogatva társadalmi gátlásaink, neveltetési görcseink és előítéleteink folyton szemünkbe lógó indáit és leveleit. A mítoszba hajló, groteszkül szép történetek és kínos élethelyzetek katalógusához Szulyovszky Sarolta készített varázslatos illusztrációkat.
(Megjelenik az Ünnepi Könyvhéten)

Bartók Imre: A patkány éve
Akik eddig hiányolták a kortárs magyar regényekből a rakétavetőket és a Semtexet, azok most örülhetnek, ahogy azok is, akik arra kíváncsiak, vajon mihez kezdene a XX. század három sztárfilozófusa, Heidegger, Marx és Wittgenstein, ha szuperképességekkel felvértezett sorozatgyilkosokként járnák New York utcáit. Ez az a regény, ami után Thomas Pynchon is megnyalná mind a tíz ujját, ha tudna magyarul – egy szélesvásznú, félelmetesen intelligens és brutális könyv, ami bombaként fog robbanni a magyar irodalom langyos vizeiben.
(Megjelenik az Ünnepi Könyvhéten)

Dunajcsik Mátyás
szépirodalmi főszerkesztő

Teremtés vagy sem

"Erősen bízom benne, hogy örök életűvé fogom tenni mindazokat, akik ételt adtak számba, akikkel kávéztam és akikkel kvaterkáztam valaha. Akikkel másnapos voltam. Megörökítendőek a helyek, amelyeket belaktam, minden fészek (…)" Olvasóterem-kritika Térey János Teremtés vagy sem című esszékötetéről. Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a szerző novelláskötete, Termann hagyatéka címmel.

Öt szépirodalmi könyv és két tényirodalmi kötet

A Kolibri Kiadó öt gyerekkönyvet, a Libri Kiadó pedig öt szépirodalmi és két tényirodalmi kötetet jelentetett meg a 83. Ünnepi Könyvhétre - mondta el az MTI-nek Dunajcsik Mátyás, a könyves cég szépirodalmi főszerkesztője.

Térey János Teremtés vagy sem című esszékötetének bemutatója az Írók boltjában.

Végül is mi ez a kötet?

Izgalmas beharangozó szöveggel hirdették meg Térey János új könyvét, a Teremtés vagy sem című esszékötet bemutatóját, melyet 2012. május 17-én este tartottak az Írók Boltjában. Nem is csalódott, aki el tudott jönni: bár az idő szűkre szabott volt, szokványosnak semmiképp sem mondható nézőpontokat ismerhettük meg. A Bárkaonline tudósítása Térey János könyvbemutatójáról.

Találkozzunk június 10-én este fél kilenckor a Toldi moziban!
A 83. Ünnepi Könyvhét lezárásaként és lazításképpen bemutatjuk a Libri Kiadó frissen megjelent szépirodalmi könyveit a szerzők részvételével.
Térey János: Termann hagyatéka
Finy Petra: Madárasszony
Sopotnik Zoltán: Saját perzsa
Dunajcsik Mátyás: Balbec Beach
Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia
A bemutatót az Amoeba kíséri zenével, ahogy ezt a videót is ők festették alá.

Térey János könyvfesztiválra megjelent esszékötetének bemutatója az Írók boltjában!

Rosz bor (Hetivers)

2012 áprilisában jelenik meg Térey János Teremtés vagy sem című esszékötete, melyben a városokról, zenekarokról és mai kortárs szerzőkről szóló szövegek mellett fontos szerep jut a klasszikus magyar költészetnek is. Hetivers sorozatunkban az ezekhez a portrékhoz mellékelt versekből szemezgetünk, és hogy izgalmasabb legyen a játék, egyben hozzájuk kapcsoljuk mindig egy másik, szintén előkészületben lévő kötetünket is. Ezen a héten Ady, Babits, Somlyó Zoltán, Vas István és Petőfi Sándor után egy a nemzeti ünnep előtt egy nappal különösen aktuális szerzőről, Vörösmarty Mihályról, aSzózat szerzőjéről lesz szó, akit így mutat be Térey:

„Tündéri heroizmus és a tragikum szakadékai. A pátosz, amely sem előtte, sem utána nem mozgat hegyeket, csak éppen Vörösmartynál. Nyelve pompázatos, hihetetlenül telített. A legteltebb magyar hexametereket bizonyosan ő írta („És mene harcra hevűlt képpel pusztítani vágyván”; „Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták”; „Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek”). Éjfekete vagy mélyvörös, arannyal beszőtt brokátból vannak. […] Mély, elemi érintettségről tanúskodnak bordalai (Fóti dal, Keserű pohár). Buzdítása pedig így szól: „Cudar biz ez, de ám igyunk, / Hiszen magyar költők vagyunk.” Bár utal a konkrét földrajzi helyre, a nemes magyar terroirra, sőt, némiképpen a karakterjegyekre is (Jó bor, Rosz bor), nála aztán nem elsősorban termőterületről, vidám savgerincről és primőr gyümölcsjegyekről van szó. Hanem arról, hogy mintha valóban logikus következménye volna idehaza emennek amaz, a szenvedélyes lírikusi praxisnak a hittel űzött alkoholizmus.”

Tény, hogy az alkohol és a híres magyar bor Vörösmarty óta sem veszített népszerűségéből a kortárs magyar költők körében, bár valószínű, hogy ha valamelyikük ma írna a Rosz bor dörgedelmeihez hasonló sorokat, nem részesülne abban a kegyben, mint Vörösmarty: hozzá ugyanis, miután a magyar borok minőségét ócsárló verse nyomtatásban is megjelent, azonnal elkezdtek érkezni a jobbnál jobb borszállítmányok az ország minden vidékéről, hogy a versben foglaltakat megcáfolják - így született meg végül a vers párdarabja, a Jó bor című költemény. Most viszont lássuk a rosszat:

A csárda romjai (Hetivers)

2012 áprilisában jelenik meg Térey János Teremtés vagy sem című esszékötete, melynek egyik fejezetében végigveszi kedvenc klasszikus magyar költőit Berzsenyitől Nemes Nagy Ágnesig, személyes portrékat rajzolva irodalmunk meghatározó alakjairól. Hetivers sorozatunkban az ezekhez az esszékhez válogatott versekből szemezgetünk, és hogy izgalmasabb legyen a játék, mindig hozzájuk kapcsoljuk egy-egy másik, szintén előkészületben lévő könyvünket is. Ezen a héten Ady, Babits, Somlyó Zoltán és Vas István után egy megkerülhetetlen figura, Petőfi Sándor egy kevéssé ismert verse következik. Térey János így vezeti be a róla szóló írását:

"Most, a vers aszályának idején Kínában talán nagyobb ikonnak számít, mint itthon. Tüneményes, örök kamasz. Egyedül ő találta szépnek az Alföldet. Derűre-borúra lázadó, éretlen kölyök. A politikában túlfőtött jakobinus, állandóan a trónfosztásról fantáziáló demokrata. Kötődik mesterekhez, nőkhöz és eszmékhez, mégis mindenről a szabadság jut eszébe. Ifjú családapa; percekig. A korszerű irodalomtudomány száműzi az értékelésből az életrajzot. Az övé mégis majdnem-egy a művével, a vándorszínész-epizóddal, a Nemzeti Múzeum legendásított lépcsőjével, a megénekelt csörték sorozatával, megjósolt harctéri halálával. Sőt, a Szibériában túlélő fogoly vagy az idehaza bujdosó ál-Petőfi(k) legendájával."

Petőfit divat nem szeretni vagy isteníteni, nem lehet nem ismerni, és nem szokás olvasni - talán éppen azért, mert az iskolai oktatás során csak az életmű agyonhasznált darabjaira van idő. Pedig vannak itt olyan rejtett gyöngyszemek is, mint az alább következő, melyet olvasva sokkal árnyaltabb kép rajzolódik ki a szerzőről – elégia egy hamisítatlan “romkocsmáról” egyenesen a Petőfinek oly kedves alföldi puszták mélyéről:

Húsvéti ének a testről (Hetivers)

Idén áprilisban jelenik meg Térey János Teremtés vagy sem című esszékötete, melynek egyik fejezete személyes áttekintés a magyar költészet évszázadairól. Hetivers sorozatunkban az egyes esszékhez, portrékhoz kiválasztott versekből válogatunk, és hogy izgalmasabb legyen a játék, mindig hozzájuk kapcsoljuk egy-egy másik, szintén előkészületben lévő könyvünket is.

Ezen a héten Ady, Babits és Somlyó Zoltán után megint egy ma már kevésbé olvasott, ám annál figyelemreméltóbb költőt, Vas Istvánt idézzük meg. Térey így indítja Vas bemutatását: "Akár életének Oresztésze, Radnóti Miklós, Vas István is a villongó avantgarde felől érkezett. Kassák tanítványából (és vejéből) lett harmincéves korára a humanista újklasszicizmus egyik zászlóshajója. Apakomplexusát viharos konfliktus során gyűrte le. Érett költészete – bármennyire is ódzkodtam először, hogy így nevezzem – romantikus hivatalnoklíra."

Valamivel később pedig így folytatja: "Klasszikus és klasszicista költőelődök mintájára egy-egy fogalom adja verscímei jó részét (Egyenlőség, A törvény, A gyűlölet, A technika, A diadal stb.). Definitív megfejtések? Még csak azt se mondanám. Szándéka szerint talán igen, hiszen Vas István-i vonás – így nevezem – az utolsó sorok bölcselete, a szelíd, sőt legszelídebb didaxis, a verszárlatba foglalt, első hallásra szinte észrevétlen, mégis fülbemászó tanulság. Ami amúgy régi költők ismérve. Védjegye neki is, mivel ő is régi költő. Már életében az volt.”

Az egyik ilyen, Térey által is a kötetbe válogatott vers a Húsvéti ének a testről, ahol az “utolsó sorok bölcselete” már-már refrénként tér vissza több versszak végén is, egy fokkal sötétebbre festve ennek a minden súlyossága ellenére is mindenestül – és számunkre milyen időszerűen! – tavaszi versnek a hangulatát:

Térey János: A vers útja A-ból B-be

Térey János szinte minden művészi megnyilvánulása, gesztusa valami újat, szokatlant hoz a magyar irodalomba. Valami olyat, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ezúttal az át- és újraírásról, a politikai poézisről, a prózához való viszonyáról, és mindenek előtt a mindig homloktérbe kerülő költészetről beszélgettünk. - Svébis Bence interjúja a litera.hu-n.

Artista-hotel (Hetivers)

2012 áprilisában jelenik meg Térey János esszékötete, a Teremtés vagy sem, melynek egyik fontos fejezete szubjektív áttekintés a magyar költészet történetéről. Hetivers rovatunk keretében az ezekhez az esszékhez válogatott versekből választunk ki egyet-egyet Térey János kommentárjaival, és hogy izgalmasabb legyen a játék, minden alkalommal hozzá kapcsoljuk egy-egy másik, szintén előkészületben lévő könyvünket is.

Ady és Babits után egy kevésbé ünnepelt, ám annál izgalmasabb költő, Somlyó Zoltán ez eheti szerzőnk, akinek összegyűjtött verseinek kiadásában maga Térey is tevékenyen részt vett, s a 2002-ben megjelent kötet utószavát is ő jegyzi. Ezen utószó újabb változatában írja róla, róla, hogy "Somlyó Zoltán éjszakai ember volt, széllelbélelt „lúzer”, akinek ékszerszavak alkotják a vagyonát. Markáns jelzőválasztásai által pillanatok alatt fölforrósodik a verse, s páratlanul erős, olykor szívfájdítóan dekadens, olykor hedonista hangulatteremtésre képes."

S mi más volna alkalmasabb e képességek kibontakoztatására, mint egy félig lelakott, talán munkanélküli, talán csak éppen két turné között megpihenő mutatványosokkal teli garniszálló leírása, egyenesen a századfordulóról? Az ember szinte érzi a manézs áporodott szagát a sorok között, s egy-egy szobába bepillantva megcsapja orrát a hétköznapi ruhákból is kimoshatatlan smink és púder illata is. Íme, az Artista-hotel:

Intelem vezeklésre (Hetivers)

A 2012-es Könyvfesztiválra jelenik meg Térey János Teremtés vagy sem című esszékötete, mely részben a magyar költészet történetének szubjektív áttekintése Berzsenyi Dánieltől Peer Krisztiánig. Blogunk Hetivers című rovatában az ehhez összeválogatott versekből szemezgetünk, és hogy izgalmasabb legyen a játék, egyben hozzá is kapcsoljuk valamelyik másik, szintén előkészületben lévő könyvünket is.

Ady 1909-ből származó partihimnusza után ezúttal még sötétebb vizekre evezünk Babits Mihály Intelem vezekésre című verse kapcsán – mert minden budapesti éjszakának megvan a maga másnapja is… Babits igen intenzív kapcsolatot ápolt bűn és bűnhődés kérdéseivel: 1913 és 1923 között készíti el az Isteni színjáték máig közkézen forgó, monumentális fordítását, körről körre haladva a Pokol, majd a Purgatórium és a Paradicsom különböző részein. És bár az olaszul mechanikusan kereplő tercinák Babits százhúrú lantján inkább szecessziós patakcsörgedezésként hatnak (a mai ízlésnek talán jobban megfelel Nádasdy Ádám évek óta készülő, visszafogottabb, józanabb változata), gigászi méretű fordításából nem egy sor mára már szállóigévé vált.

Budapest éjszakája szól (Hetivers)

Térey János Teremtés vagy sem című esszékötete 2012. áprilisában jelenik meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. A könyv egyik fejezetében Térey a klasszikus magyar költészet arcképcsarnokát járja be saját lámpásával: lefújja a port a bálványpózba merevedett slágerszerzőkről, elfeledett arcképeket ás elő a raktárból, az untig ismert portrékon pedig olyan részletekre mutat rá, melyek eddig mindannyiunk figyelmét elkerülték.

A szerzőket bemutató esszékhez minden esetben néhány szemelvény is társul Térey saját válogatásában: gyöngyszemek és titkos favoritok, régi ismerősök és új felfedezések. A kötet megjelenéséig hátralévő tíz hétben ezekből a versekből válogatunk, hozzájuk téve néhány sort Térey róluk szóló szövegéből – ráadásképpen pedig egy másik, előkészületben lévő könyvünket is ajánljuk hozzá, hogy a játék izgalmasabb legyen. Blogunk indulásának hetében Ady Endrével kezdjük a sort: szóljon hát Budapest éjszakája!