Posts tagged Vörösmarty Mihály

Rosz bor (Hetivers)

2012 áprilisában jelenik meg Térey János Teremtés vagy sem című esszékötete, melyben a városokról, zenekarokról és mai kortárs szerzőkről szóló szövegek mellett fontos szerep jut a klasszikus magyar költészetnek is. Hetivers sorozatunkban az ezekhez a portrékhoz mellékelt versekből szemezgetünk, és hogy izgalmasabb legyen a játék, egyben hozzájuk kapcsoljuk mindig egy másik, szintén előkészületben lévő kötetünket is. Ezen a héten Ady, Babits, Somlyó Zoltán, Vas István és Petőfi Sándor után egy a nemzeti ünnep előtt egy nappal különösen aktuális szerzőről, Vörösmarty Mihályról, aSzózat szerzőjéről lesz szó, akit így mutat be Térey:

„Tündéri heroizmus és a tragikum szakadékai. A pátosz, amely sem előtte, sem utána nem mozgat hegyeket, csak éppen Vörösmartynál. Nyelve pompázatos, hihetetlenül telített. A legteltebb magyar hexametereket bizonyosan ő írta („És mene harcra hevűlt képpel pusztítani vágyván”; „Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták”; „Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek”). Éjfekete vagy mélyvörös, arannyal beszőtt brokátból vannak. […] Mély, elemi érintettségről tanúskodnak bordalai (Fóti dal, Keserű pohár). Buzdítása pedig így szól: „Cudar biz ez, de ám igyunk, / Hiszen magyar költők vagyunk.” Bár utal a konkrét földrajzi helyre, a nemes magyar terroirra, sőt, némiképpen a karakterjegyekre is (Jó bor, Rosz bor), nála aztán nem elsősorban termőterületről, vidám savgerincről és primőr gyümölcsjegyekről van szó. Hanem arról, hogy mintha valóban logikus következménye volna idehaza emennek amaz, a szenvedélyes lírikusi praxisnak a hittel űzött alkoholizmus.”

Tény, hogy az alkohol és a híres magyar bor Vörösmarty óta sem veszített népszerűségéből a kortárs magyar költők körében, bár valószínű, hogy ha valamelyikük ma írna a Rosz bor dörgedelmeihez hasonló sorokat, nem részesülne abban a kegyben, mint Vörösmarty: hozzá ugyanis, miután a magyar borok minőségét ócsárló verse nyomtatásban is megjelent, azonnal elkezdtek érkezni a jobbnál jobb borszállítmányok az ország minden vidékéről, hogy a versben foglaltakat megcáfolják - így született meg végül a vers párdarabja, a Jó bor című költemény. Most viszont lássuk a rosszat: