Posts tagged szépirodalom

Finy Petra: Folyékony Mixtape

Finy Petra Folyékony tekintet című könyvében sok zene van. Nem csak akkor, amikor Cecilia Bartoli koncertjének dallamára a terem lambériafala kivirágzik, vagy Maria Callas siratja az erdőben a hangját. Hanem akkor is, amikor egy öreg néni meghal a tandembiciklin, meg amikor a kocsi csomagtartóján keresztülsüvítő szél énekelni kezd. A fent meghallgatható 15 számos válogatás ezeknek a zenéknek ered a nyomába. A “tovább” után a szerző saját kommentárjai olvashatók az egyes számokhoz!

„Szabad, tevékeny elme” – beszélgetés Csányi Vilmossal Szent Terézről

Mi a közös Steve Jobsban és Avilai Szent Terézben? Hogyan felel egymásra az ÁVH és az inkvizíció gondolkolkodásmódja? Hogyan ír fikciót a humánetológus? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Csányi Vilmossal, akinek A tökéletesség illata című regénye az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg, de az előjegyzési sikerlistákon máris előkelő helyeken szerepel.

Mi volt az a momentum Avilai Szent Teréz életében, ami arra ösztökélte, hogy őt válassza legújabb könyve központi alakjának?

Egyszer véletlenül belehallgattam egy rádió egyházi félórájába, ahol éppen Terézt méltatták, én pedig azokban a napokban olvastam Steve Jobs életrajzát, és hirtelen gyanús lett nekem, hogy a két személyiségnek számos hasonló vonása van. Mindketten lehetetlennek tűnő feladatokba kezdtek és könyörtelenül megoldották azokat. Mindkettő magányos volt mégis képesek voltak a vízióikkal másokat elragadtatni és felhasználni a feladatokhoz. Először arra gondoltam, hogy együtt kéne a két életet bemutatni, de amikor jobban utánaolvastam, rájöttem, hogy Teréz volt a tökéletesebb. A tizenhatodik századi Spanyolországban zsidó nőnek születni nagyon szerencsétlen dolog volt, ha szegény, akkor a nyomor, ha gazdag, akkor is társadalmi izoláció, ha tevékeny, esetleg máglya lehetett a sorsa. Teréz teljesen egyedül úrrá lett a fátumon, és mindent megvalósított az életében, amit elhatározott. Fantasztikus nő volt, szabad, tevékeny elme.

Térey János: Moll Mixtape

Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Térey János kilencedik, Moll című verseskötete a Libri Kiadónál. Mivel már a könyv címe is zenei kifejezés, adta magát, hogy megkérjük a szerzőt, állítson össze egy válogatást a kötethez kapcsolódó, ahhoz ajánlott zenékből. Így állt össze ez a 13 trackből álló lista, Beethoventől a Rammsteinig. A “tovább” után a szerző saját kommentárja olvasható a számokhoz!

Aki nem volt ott a mára már legendássá vált 550 fős költészetnapi őrületen, az most kicsit pótolhat: képek és villanások Simon Márton, Sirokai Mátyás és Pion István könyvbemutatójáról, amelyben a szerzők is megszólalnak!

"Punkos nonchalance" – beszélgetés a Magyarország = anyád szerkesztőjével

Elszabadult tér-idő kapu Budapesten, népvezérré avanzsált nonstop-bolt tulajdonosok és a poraiból feltámadt Goethe aranyköpései egy tragikus anya-fiú történet fénytörésében: ez Barta András regénye, a Magyarország = anyád című regény, melynek friss-ropogós példányait a Könyvfesztiválon már dedikálta is a szerző. Most a kötet szerkesztőjével, Keresztesi Józseffel beszélgettünk a szerkesztés folyamatáról. (A képen bal oldalt a szerkesztő, jobb oldalt a szerző látható közös zenekaruk, a Szőranya egyik koncertjén.)

Mikor kezdtetek együtt dolgozni a könyvön, és nagyjából mennyi ideig tartott?

Ami azt illeti, a kezdetektől képben voltam afféle baráti tanácsadóként vagy házi szerkesztőként, már ha létezik ez a fogalom. Bandi, ha jól emlékszem, 2002 körül kezdte írni a regényt. Legalábbis amikor elküldte nekem az első részletet, én már a Jelenkorban dolgoztam, ott pedig 2001 őszén álltam munkába. Aztán amikor befejezte az első verziót, azt ugyancsak én néztem át, és így tovább.

A flörtölő Kafka – beszélgetés Michael Kumpfmüller “Az élet gyönyörűsége” című könyvének fordítójával

image

Ritka élmény egy szerkesztő életében, amikor egy friss fordítást olvasva folyton emlékeztetnie kell magát a munkájára, hogy a lehetséges hibákat és javítanivalókat keresse a szövegben, és ne ragadja magával túlságosan a könyv szépsége, a magyar szöveg szinte hibátlanul gördülékeny és hajlékony mozgása. Nádori Lídia fordítása viszont, amit Michael Kumpfmüller Az élet gyönyörűsége című regényéből készített, ilyen kivételes munka. A fordítóval beszélgettünk a könyvről és annak főhőseiről, Franz Kafkáról és Dora Diamantról.

Egy interjúban korábban “jutalomjátéknak” nevezted Kumpfmüller könyvének fordítását. Mit jelent ez egy fordító esetében? Könnyű munkát, vagy nehezet, ami viszont az átlagnál jobban illik az adott fordító stílusához, világlátásához?

Olyan munkát jelent, amit várva várok, mert tudom, hogy jó a könyv és közel áll hozzám. Akár nyelvileg is – de a nehézség irreleváns. Erről a könyvről sok mindent tudtam előre, mert 2011 őszén, amikor szokásom szerint kérdezgettem német irodalmár ismerőseimet, hogy mit tudnának ajánlani, többektől  hallottam, hogy a Kumpfmüller jó. Azután jelölték is a Német Könyvdíjra, bár őszintén szólva folyton elfelejtem, hogy kinek melyik könyve milyen díjat kapott. Azt hiszem, ez a regény a Német Könyvdíj shortlistjén volt rajta, aztán nem kapta meg. Mindenesetre van olyan, hogy hallasz egy könyvről, és valami miatt úgy érzed, el kell olvasnod, hív téged, neked való. Ez a regény is ilyen volt.

"A kedves, bájos impulzív" – beszélgetés Sopotnik Zoltánnal a Dobogó Centrumról

image


Sopotnik Zoltán Saját perzsa című kötete tele van traumatikus családi emlékekkel, a könyv alaphangját mégsem a siránkozás, hanem inkább valami bátor szembenézés és életigenlés határozza meg, ami ettől függetlenül nem téveszti szem elől az élet durvábbik oldalát sem. Az ex-punkzenész költő jelenleg a tatabányai Dobogó Centrum csapatával igyekszik segíteni a helyi gyerekek tanulási nehézségein. Erről a munkáról (is) kérdeztük.

Az önéletrajzodban szerepel, hogy egy ideig stresszkezelő tréningeket tartottál multinacionális nagyvállalatoknál. Ezt hogyan kell elképzelni? Verseket olvastál fel jógamatracon fekvő, leszedált menedzsereknek?

Nem, semmi ilyesmi nem történt, annak idején csoportvezetőként mondjuk tényleg olvastam verseket a szalagon dolgozó embereknek, suttogtam fülükbe Téreyt, Pollághot, Keményt….

Csoportvezetőknek és instruktoroknak (mondjuk, hogy alcsoportvezetőt jelent) tartottam, illetve tartottunk ilyen tréningeket, legtöbbször egy külsős tanácsadó cég szakpszichológusaival. Két-három órás, leginkább hiperventillációs beszélgetések voltak ezek, de többet nem mondhatok, mert elvisz a fekete limuzin, vagy Dacia.

Kik is a kortárs költők? Miket írnak? Kiemelhető-e az irodalom a könyvlapokból? Mi köze a fotónak és a tipográfiának a szavakhoz? A JAK Pass egy kreatív játék, melyben a József Attila Kör tagjai rendhagyó módon mutatkoznak be. Nem csak képekben, nem csak szöveggel, hanem két alkotó közös kép-szó-játékában. Valaki a sorokat hozza, valaki a vizualitást álmodja meg.

A sorozatban a múlt héten Sirokai Mátyás sorait értelmezte újra Szabó Imola Julianna. Ezekből a képekből állt össze ez a videó.

Szöveg: Sirokai Mátyás - A beat tanúinak könyve
Zene: Sirokai Mátyás, H. Magyar Kornél, Nyusztay Iván
Vizsüall: Szabó Imola Julianna

József Attila Kör / JAK facebook

Hidak és labirintusok – beszélgetés az acb Galériáról


Miniatűr bárányok téblábolnak a Déli pályudvar betonján, egy hatalmas kéz lebeg a felhők között, egy elejtett szarvas szívja magába a mélykék ég kozmikus sugárzását. Hol is találhatna az ember illőbb képeket a fiatal magyar költők versesköteteihez, mint épp a fiatal magyar képzőművészek alkotásai között? Idén tavasszal már a harmadik könyvünk kapcsán dolgozunk együtt az acb Galériával, ami Budapest egyik legizgalmasabb kortárs művészeti kiállítóhelye. (A borítókhoz  felhasznált képek balról jobbra: Szarka Péter, Álljon meg a gyászmenet!, Esterházy Marcell: The End of the Long March, Tarr Hajnalka: Instant nyáj).A képek és szövegek lehetséges kapcsolatairól és a galéria munkájáról Fenyvesi Orsolyával beszélgettünk, aki maga is megtestesíti a két művészeti ág közötti kapcsolatokat, hiszen amíg hétköznapokon a galéria ügyes-bajos dolgait intézi, közben pedig verseket is ír, olvas és publikál.

A tavaszi polc

image
Ha egy könyved sincs otthon, ezek között biztosan megtalálod azt az egyet, ami örök társad lesz a buszon, villamoson, metrón, vagy éppen a kedvenc takaródba bugyolálva egy esős délutánon. Ha annyi könyved van, hogy már a hűtőben is regényeket tárolsz párizsi helyett, és a zoknisfiókból is verseskötetek szamárfülei kandikálnak kifelé, idén tavasszal nem lehet teljes a kollekciód ezek nélkül.

Simon Márton: Polaroidok
Ha egyszer technóból, designból és építészetből is létezik minimál stílus, miért ne lehetne költészetből is? Simon Márton verseinek többsége rövidebb, mint egy átlagos Facebook-poszt, mégis jobban gyomron vág, mint egy frontális találkozás egy kamionnal. Pillanatfelvételek, talált képek és szavak váltakoznak elkapott párbeszédtöredékekkel és szlogenpontosságú megfigyelésekkel, mintha egy hosszú filmből csak azokat a mondatokat tartanád meg, amikre örökre emlékezni fogsz.
(Megjelenik április 11-én, a Költészet Napján)

Sirokai Mátyás: A beat tanúinak könyve
Meditációs alapanyagnak ajánlanám ifjú szerzetesnövendékeknek, gyakorlott asztronautáknak és nyugalmazott fejvadászoknak. De világtól elzárt helyekre való kiránduláskor is érdemes helyet szorítani neki a hátizsákban. Sirokai Mátyás valami olyat csinál ebben a könyvben, amit nagyon kevés kortárs költő: felemeli a tekintetét a mindennapok piszlicsáré magánparáiról, és olyan költészetet csinál, ami kozmikus mértékegységekben méri az embert. Felemelő és testen kívüli élmény, mint egy jól fényképezett, filozofikus sci-fi.
(Megjelenik április 11-én, a Költészet Napján)

Pion István: Atlasz bírja
Aki még egyszer sem hallotta élőben Pion István első kötetének címadó versét valamelyik rogyásig megtelt slam poetry esten, az nagy valószínűséggel egy atombunkerben töltötte az utóbbi másfél évet. Pion kíméletlen higgadtsággal esik neki a családi történelem élveboncolásának, a bemetszések mentén pedig az orosz tankok lánctalpaitól a Tévémaci haláláig magántragédiák és közbotrányok sora fakad fel, ami így összességében nem más, mint mi magunk, és a hely, ahol élünk, közepén a kötet főhősével, aki bombatölcsért hord a szíve helyén.
(Megjelenik április 11-én, a Költészet Napján)

Barta András: Magyarország = anyád
Félelem és reszketés Budapesten, avagy mi történik, ha egy szerző képzelete elszabadul, és felzabálja az egész fővárost, az országot, közös jelenünket, múltunkat, a politikai és történelmi vérkabarét, amiben élünk, és még megspékeli néhány népvezérré avanzsált éjjel-nappali bolttulajdonossal, hamvaikból feltámadt németekkel (igen, Goethe is köztük van), a főszereplő agyában fészkelő földönkívüli intelligenciával, meg egy meghibásodott tér-idő kapuval? Mondjuk megszületik ez a regénybe bújtatott posztmodern vidámpark.
(Megjelenik áprilisban)

Térey János: Moll
Vörösiszap-áradás, egy elhagyatott fürdőhely graffitijei, Bihar megye protestáns vidéke, Lear király emailfiókja, globális felmelegedés és Párizs-Dakar: Térey János nem ismer lehetetlent, mikor a világot készül versbe szedni. Tűpontos, kegyetlen karakterrajzok befordult, túlságosan is ismert magyar figurákról, gúnyosan emelkedett sorok a görög istenek magánéletéről, vagy éppen egy behavazott kastélykert rejtett geometriája, s mindez egy Beethoven-szonáta kiforrottságával: vaskos mű, amit érdemes lesz sokáig műsoron tartani.
(Megjelenik az Ünnepi Könyvhéten)

Finy Petra: Folyékony tekintet
Finy Petra már a Madárasszony című regényben megmutatta, hogy kevés irodalmár van, aki nála jobban beszéli a természet nyelvét. Ebben a verseskötetben pedig nemcsak az erdőt testén, de a test erdejében is felfedezőútra indul, félrehajtogatva társadalmi gátlásaink, neveltetési görcseink és előítéleteink folyton szemünkbe lógó indáit és leveleit. A mítoszba hajló, groteszkül szép történetek és kínos élethelyzetek katalógusához Szulyovszky Sarolta készített varázslatos illusztrációkat.
(Megjelenik az Ünnepi Könyvhéten)

Bartók Imre: A patkány éve
Akik eddig hiányolták a kortárs magyar regényekből a rakétavetőket és a Semtexet, azok most örülhetnek, ahogy azok is, akik arra kíváncsiak, vajon mihez kezdene a XX. század három sztárfilozófusa, Heidegger, Marx és Wittgenstein, ha szuperképességekkel felvértezett sorozatgyilkosokként járnák New York utcáit. Ez az a regény, ami után Thomas Pynchon is megnyalná mind a tíz ujját, ha tudna magyarul – egy szélesvásznú, félelmetesen intelligens és brutális könyv, ami bombaként fog robbanni a magyar irodalom langyos vizeiben.
(Megjelenik az Ünnepi Könyvhéten)

Dunajcsik Mátyás
szépirodalmi főszerkesztő

"Minden egyenlőtlen, anonim és földalatti kapcsolatra jellemző, hogy az egyik fél kezdeményez, telefonálgat és javasol randevúkat, a másiknak pedig két lehetősége vagy útja van arra, hogy hasonló célt érjen el, ne váljék köddé és párologjon el menten, hiába tudja, hogy úgyis ez a sors vár rá. Az egyik, ha a várakozásra szorítkozunk, egyetlen lépést sem teszünk, és abban reménykedünk, hogy sóvárognak utánunk, hogy hallgatásunk és hiányunk minden várakozáson felül aggasztó és elviselhetetlen a másiknak, hiszen az emberek szívesen megszokják, hogy mindent azonnal megkapjanak. A másik út az, ha észrevétlenül beszivárgunk a másik mindennapjaiba, ha állhatatosak vagyunk, de nem kiállhatatlanok; különféle ürügyekkel befurakodunk, ok nélkül sosem telefonálunk – ez még tiltott terület –, hanem csak azért, hogy megbeszéljünk valamit, esetleg tanácsot vagy szívességet kérjünk, vagy elmeséljük, mi történt velünk – ez a behatolás leghatékonyabb, ám egyben legdrasztikusabb formája –, netán valami hírrel szolgáljunk; jelen kell lennünk, a saját naptárunkká kell válnunk, miközben a távolból búgunk és zümmögünk, egyfajta szokássá kell válnunk, amely láthatatlanul belopja magát az illető életébe, míg egy nap azon nem kapja magát, hogy már várja a hívásunkat, mert megszokta, s úgy érzi, valami bántja – talán meglegyintette a magány szele –, majd türelmetlenül felkapja a telefont, és valami képtelen, mesterkélt ürüggyel, számára is meglepő módon feltárcsázza a számunkat."Javier Marías Szerelmeink című regénye 2012 őszén jelenik meg a Libri Kiadónál, Mester Yvonne fordításában. (Fotó: Elliott Erwitt, innen.)

"Minden egyenlőtlen, anonim és földalatti kapcsolatra jellemző, hogy az egyik fél kezdeményez, telefonálgat és javasol randevúkat, a másiknak pedig két lehetősége vagy útja van arra, hogy hasonló célt érjen el, ne váljék köddé és párologjon el menten, hiába tudja, hogy úgyis ez a sors vár rá. Az egyik, ha a várakozásra szorítkozunk, egyetlen lépést sem teszünk, és abban reménykedünk, hogy sóvárognak utánunk, hogy hallgatásunk és hiányunk minden várakozáson felül aggasztó és elviselhetetlen a másiknak, hiszen az emberek szívesen megszokják, hogy mindent azonnal megkapjanak. A másik út az, ha észrevétlenül beszivárgunk a másik mindennapjaiba, ha állhatatosak vagyunk, de nem kiállhatatlanok; különféle ürügyekkel befurakodunk, ok nélkül sosem telefonálunk – ez még tiltott terület –, hanem csak azért, hogy megbeszéljünk valamit, esetleg tanácsot vagy szívességet kérjünk, vagy elmeséljük, mi történt velünk – ez a behatolás leghatékonyabb, ám egyben legdrasztikusabb formája –, netán valami hírrel szolgáljunk; jelen kell lennünk, a saját naptárunkká kell válnunk, miközben a távolból búgunk és zümmögünk, egyfajta szokássá kell válnunk, amely láthatatlanul belopja magát az illető életébe, míg egy nap azon nem kapja magát, hogy már várja a hívásunkat, mert megszokta, s úgy érzi, valami bántja – talán meglegyintette a magány szele –, majd türelmetlenül felkapja a telefont, és valami képtelen, mesterkélt ürüggyel, számára is meglepő módon feltárcsázza a számunkat."

Javier Marías Szerelmeink című regénye 2012 őszén jelenik meg a Libri Kiadónál, Mester Yvonne fordításában. (Fotó: Elliott Erwitt, innen.)

"Egy könyvkiadónál paradox módon semmi olyat nem lehet olvasni, ami irodalmi értéknek számít, amit az idő csodálatos módon jóváhagy, és felhatalmazza rá, hogy tovább éljen annál a röpke időnél, amelyet kiszabtak rá, s amely egyre röpkébb lesz…"
Javier Marías Szerelmeink című regénye ősszel jelenik meg a Libri Kiadónál.(Fotó: Elliott Erwitt, innen.)

"Egy könyvkiadónál paradox módon semmi olyat nem lehet olvasni, ami irodalmi értéknek számít, amit az idő csodálatos módon jóváhagy, és felhatalmazza rá, hogy tovább éljen annál a röpke időnél, amelyet kiszabtak rá, s amely egyre röpkébb lesz…"

Javier Marías Szerelmeink című regénye ősszel jelenik meg a Libri Kiadónál.
(Fotó: Elliott Erwitt, innen.)

"Igen, mindannyian mások majmai vagyunk, akiket szinte sosem ismertünk, s akik nem kerültek elég közel azokhoz, akiket most szeretünk, vagy eltűntek az életükből; netán elidőztek náluk ideig-óráig, de egy idő után belefáradtak a dologba, és nyomtalanul eltűntek, legfeljebb porfelhőt hagyva menekülő lábuk után; esetleg meghaltak, s ezzel halálos fájdalmat okoztak annak szívében, akit szeretünk, amit sosem fog kiheverni. Nem áhítozhatunk arra, hogy mi legyünk az elsők vagy a legjobbak, el kell fogadnunk azt, ami van: mi vagyunk a maradék, a felesleg, a túlélők, akik még kéznél vannak, a kiárusítás utolsó darabjai; és ebből a nem túl hízelgő helyzetből fakadnak a legnagyobb szerelmek és a legszebb családok, ebből származik mindenki, a véletlenszerűségből és a konformizmusból, az eldobott kártyalapokból, a félelmekből és a távoli kudarcokból, és néha még így is mindent megtennénk, hogy amellett maradjunk, akit a padlásról szedtünk össze vagy egy árverezésen csaptunk le rá, kártyán nyertük vagy ő húzott ki bennünket a kukából."
Javier Marías Szerelmeink című regénye ősszel jelenik meg nálunk Mester Yvonne fordításában. (Fotó: Elliott Erwitt.)

"Igen, mindannyian mások majmai vagyunk, akiket szinte sosem ismertünk, s akik nem kerültek elég közel azokhoz, akiket most szeretünk, vagy eltűntek az életükből; netán elidőztek náluk ideig-óráig, de egy idő után belefáradtak a dologba, és nyomtalanul eltűntek, legfeljebb porfelhőt hagyva menekülő lábuk után; esetleg meghaltak, s ezzel halálos fájdalmat okoztak annak szívében, akit szeretünk, amit sosem fog kiheverni. Nem áhítozhatunk arra, hogy mi legyünk az elsők vagy a legjobbak, el kell fogadnunk azt, ami van: mi vagyunk a maradék, a felesleg, a túlélők, akik még kéznél vannak, a kiárusítás utolsó darabjai; és ebből a nem túl hízelgő helyzetből fakadnak a legnagyobb szerelmek és a legszebb családok, ebből származik mindenki, a véletlenszerűségből és a konformizmusból, az eldobott kártyalapokból, a félelmekből és a távoli kudarcokból, és néha még így is mindent megtennénk, hogy amellett maradjunk, akit a padlásról szedtünk össze vagy egy árverezésen csaptunk le rá, kártyán nyertük vagy ő húzott ki bennünket a kukából."

Javier Marías Szerelmeink című regénye ősszel jelenik meg nálunk Mester Yvonne fordításában. (Fotó: Elliott Erwitt.)

Öt szépirodalmi könyv és két tényirodalmi kötet

A Kolibri Kiadó öt gyerekkönyvet, a Libri Kiadó pedig öt szépirodalmi és két tényirodalmi kötetet jelentetett meg a 83. Ünnepi Könyvhétre - mondta el az MTI-nek Dunajcsik Mátyás, a könyves cég szépirodalmi főszerkesztője.

Kalauz Balbec Beach-hez

Balbec Beach nem egy hely, és nem egy tánc. Mégis, az azonos című novelláskötetben foglalt történetek többsége köthető valamilyen valós helyhez, épülethez, városhoz. Az alábbi térképen a szerző, Dunajcsik Mátyás néhányat összegyűjtött ezek közül, egyfajta kalauzként a kötet novelláihoz, zenékkel, fényképekkel és más érdekességekkel.

Az egyes helyszínekre ráközelítve egészen pontosan látható, melyik épületről van szó, sőt helyenként még akár sétára is indulhatunk a helyszínek környékén. Végül pedig egy olyan történetet is elolvashatunk, ami a könyvben nem is szerepel… 

(A legalsó linkre kattintva teljes képernyőn élvezhető.)


View Balbec Beach – Kalauz in a larger map